Ha távfűtéses lakásában csörög a radiátor, ha nem úgy fűt, ahogy szeretnék, ha meghibásodott a termosztatikus szelep, akkor mindenki tisztában azzal, hogy a DVCSH. számát tárcsázza.

Azt azonban sokan nem értik, hogyan is lehetséges az, hogyha dugulás van a pincébe, akkor valakihez kivonulnak másokhoz pedig nem.

 

Igényekhez a szerződéseket

 

 

Nyalka László, a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. műszaki igazgatója egy szerződés mintát tesz elém: Víz- csatorna rendszer átalánydíjas ügyeleti és karbantartási szerződése nevet viseli. Azok, akik dugulás elhárítását vagy az ingyenes vízóra cserét, hitelesítését és plombálását kérhetik, ilyen szerződéssel rendelkeznek.

 

–         Hőszolgáltatási karbantartási szerződést gyakorlatilag minden távhőt igénybe vevő

közösség kötött társaságunkkal. Ezért nincs gond, ha bejelentik, hogy csörög vagy csöpög,  kilyukadt a radiátor vagy meghibásodott a termosztatikus szelep, mi megyünk és megjavítjuk.  A hőszolgáltatási karbantartási szerződés keretein belül olyan feladatokat is elvégzünk, amely az alapszolgáltatásunkban nincs benne – magyarázza a műszaki igazgató. –  Többek között ezen szerződés alapján, ami egy átlagos lakásnál havonta 100-120 forintot jelent, elvégezzük a légtelenítést,  a rendszer feltöltését,  a radiátorok tömítésének, a távhő- és a használati vezetékeknek a javítását, vagy kicseréljük ezeket, ha nem  javíthatóak. Hasonló a helyzet a radiátoroknál is, amennyiben ha kétszeri hegesztés után is javításra szorul, vagy nem javítható, akkor a szolgáltató köteles saját költségén cserélni.

 

Vannak ugyanis olyan feladatok, amelyeket a szolgáltató alaptevékenységben végez, s vannak olyanok, amelyekre nem terjed ki a kötelezettsége, ezeket a lakásszövetkezetekkel, a társasházakkal kötött vállalkozási szerződés alapján látja el.  A víz- és a csatornarendszer ügyeleti karbantartásával is ugyanaz a helyzet, mint a távhőrendszerrel és a melegvíz ellátással. Ez utóbbinál azért bonyolultabb a helyzet, mert nem teljes körűen veszik igénybe a lakóközösségek ezt a szolgáltatásunkat.

–         Nagyon sok fogyasztónk nincs tisztában azzal, hogy az ő társasházuknak, lakásszövetkezetüknek van-e velünk karbantartási szerződést ivóvízre és a csatornaszolgáltatásra,- folytatja a műszaki igazgató –  vagy a vízórák cseréjére vagy sem.  Így nem értik, hogy egyes házakba miért megyünk ki elhárítani a dugulást, hozzájuk meg miért nem.  Hibafelvevőink, szerelőink azonban pontosan tudják, hogy melyik utca, melyik háza jogosult a megkötött szerződések alapján ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni.

A víz- csatornarendszer karbantartási szerződéséből is kétféle létezik. Az egyik kiterjed a mellékvízmérők javítására, cseréjére és hitelesítésére is, egyébként megtudom, hogy ezt veszik igénybe a legtöbben, a másik típusúban ez nincs benne.

 

 

Hogy miért van az, hogy valamire kiterjed a fizetett alapdíjért a szolgáltató kötelezettsége, másra pedig nem azt Simon Ferenc, a társaság ivóvíz-szolgáltatással foglakozó szakembere próbálja megmagyarázni. Egy papírlapot vesz elő.

–         Mindjárt megmutatom,-  mondja, s rajzolni kezd. Később ennek a rajznak még jelentős szerepe lesz, de akkor csak érdeklődve néztem, ahogy a nagy fehér papírra mindenféle vonalakat húz, s hogy van ez összefüggésbe a dugulással.

 

Kezdjük a közműszolgáltatással

 

A lap első felére egy nagy egyes kerül, és föléje a közműszolgáltatás kerül. Megtudom, hogy ameddig közműszolgáltatás tart addig üzemeltetési, karbantartási, javítási kötelezettsége van a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft-nek. A távhő-szolgáltatásnál a hőközpontig tart a közszolgáltatás. A vízvezetékeken ez a bekötési főmérőig terjed, azaz a bekötési főmérő még a szolgáltatóé, onnan kezdve azonban a fogyasztóké az épületen belüli hálózat, illetve minden, ami hozzácsatlakozik. Azaz, ha ettől kezdve bármi folyik, csöpög és dugul, ahhoz a szolgáltatónak alapesetben a 38/1995. kormányrendelet szerint semmi, de semmi köze. Az alapesetben után mindig következik egy nem alapeset is, de erre  majd  később térünk ki.

A csatornáknál ez a felelősségi pont az épület külső falsíkja.

Azaz, ami azontúl az épületben történik, az már jogilag nem tartozik a szolgáltatóhoz. Ám…

 

A vízórával vagy a vízóráig

 

A fehér lap következő felére egy kettes szám kerül. Szépen nyomtatott betűkkel – amúgy műszaki ember módjára- írja, hogy a DVCSH vállalkozási – karbantartási szerződés  – alapján elvégzett feladatai.

A papíron egy a kis köralakú jel a bekötési vízmérőt jelzi, majd onnan folytatódnak a vezetékek vonalai, egészen be a lakásokig egészen azon belül is a mellékvízórákig.

–         Ez a belső alapvezetékeket jelenti, amelyek az épület pincéjében futnak, illetve a belső felszálló vezetékeket, köznéven a strangokat. A legtöbb közösség, amely az épület ivóvíz és csatorna rendszerére átalánydíjas karbantartási szerződést kötött társaságunkkal, olyan szerződést kért, amelyek a mellékvízmérők javítását és karbantartását és 6 évenkénti hitelesítését is tartalmazza.

A karbantartási szerződés alapján végzett kötelem a szennyvíznél alapvezetéket és ejtővezetéket érinti, ahonnan leágaznak a lakásokba a bekötések. Ennél tovább a szerződés hatálya nem terjed ki. Azaz a WC-k dugulását nem tartalmazza, de ha a házban baj van az ejtő vagy alapvezetékekkel, s emiatt nem folyik le, aminek le kell folynia, oda haladéktalanul kivonulnak a társaság szakemberei.

–         Nagyon fontos tudnia azon fogyasztóinknak, – folytatja a szakember – akikkel ilyen szerződéses jogviszonyban vagyunk, hogy ezeken a területeken csak hibaelhárítási kötelességünk van: elállítjuk a folyást, elvégezzük a dugulás-elhárítást, de nem végzünk helyreállítást.

Ezt követően a harmadik pont is a lapra kerül. Ez az, ami a mellékvízmérőkön túl kezdődik a lakásokban, vagy a szennyvíznél az a pont, ahonnan a lakások rákötése  az ejtővezetékre megtörténik.   

–         Ez az, amire a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna-  Hőszolgáltató Kft-nek sem üzemeltetési, sem  javítási kötelezettsége nincs, s vállalkozási tevékenységként sem végezzük. Ezeket az apró javításokat ugyanis nagyon megdrágítaná, ha a 24 órás, készenléti ügyeleti szolgáltatásunk részeként végeznénk. Viszont szívesen segítünk a bajba jutott fogyasztóinknak, akiknél csöpög a csap, vagy nem jó a Schell-szelep, lassan folyik le a mosogató, hogy kiket hívhatnak a kisvállalkozók közül, akik ilyen javításokra szakosodtak.

 

Mennyi az annyi?

 

A víz- csatornarendszer átalánydíjas ügyeleti karbantartása lakásonként havonta 80-100 forintba kerül,  de ha azt is szeretnénk, hogy ne legyen gondunk a vízóra karbantartására, a hatévenkénti cseréjére és hitelesítésre sem, akkor ezt vízóránként havonta további  70-80 forint körüli összegért vehetjük igénybe.

A legtöbb társasház ezt a szolgáltatást kedveli a legjobban, ha ugyanis osztanak és szoroznak, akkor ugyanis könnyen kiszámolhatják, hogy egy esztendő alatt 850-1000 forintot fizetnek a szolgáltatónak, hat év alatt ez 5000-6000 forint. Ha egyedi fogyasztóként kérik a vízóra cserét, beszerelést és hitelesítést, plombálást azt a jelenlegi árakon megközelítőleg 10-11000 forintért vehetik igénybe. Tehát csupán pénzügyileg nézve is jó üzlet. Nem beszélve arról, hogy nincs gondjuk azzal, hogy elromlanak-e a vízórák vagy hitelesek-e a társasház minden lakásában. A szerződés pontos díját a lakások és a vízmérők száma  alapján állapítják meg. Távhő- és melegvíz karbantartási szerződéssel együtt pedig minden még olcsóbb.

–         Megéri az ivóvíz- és csatorna karbantartást igénybe venni? – szegezem a műszaki igazgatónak a kérdést.

–         Számoljon csak. Egy harminclakásos társasház fizet havonta összességében kb. 3000 forintot, egy évben az 36000 forint. Ha csak évente egyszer kellene a dugulás-elhárító vállalkozókat kihívniuk, már akkor megtérült a szerződés összege, s ugye egy harminclakásos társasháznál ez évente nem csupán egyszer fordul elő.

Murphy után szabadon, ami eldugulhat, az el is dugul. Az ezzel járó kellemetlenséget elkerülni nem tudjuk, s költségeit azonban csökkenteni mindenképpen. Mondjuk havi 100 forintra.