Sok van mi csodálatos, de az elszámoló számlákhoz foghatóan kevés dolog van, mi csodálkozásra ad okot. Egy-egy ilyen számla láttán teljesen elbizonytalanodunk.

Végezetül és teljesen beletörődve gyorsan megnézzük, hogy küldtek-e csekket mellé vagy sem. Ez a legfontosabb, s ez az egyetlen, amit teljesen egyértelműen fel tudunk fogni. Azaz, hogy kapunk-e vissza vagy fizetnünk kell.

A többi megértésének kísérletével több-kevesebb próbálkozás után a legtöbbünk felhagy.

Én megpróbálva a lehetetlent a kódfejtők kitartásával és szorgalmával próbáltam a rejtélyek nyomára jutni, s tapasztalásaimat ezúton osztom meg Önökkel.

 

 

Az elszámoló számla

 

Itt álljunk meg egy röpke pillanatra. Én egész eddigi életemben azt hittem az elszámoló számla az olyan, hogy a – azaz negatív jel mögött az van, amit fizetnem kell, a + jel mögött, meg, amit már befizettem. Az Ügyvitel Szolgáltató Kft-nél, ez a cég készíti a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. megbízásából a számlákat – megcáfolták ezt a feltételezésem:

–          Az elszámoló számlán a ténylegesen felhasznált energiát az előlegként kiszámlázott energia mennyiségével és díjával (ez a mínusz) állítjuk szembe. Azaz nem tartalmazzák a rovatok, hogy a kiegyenlítésük megtörtént-e. Csak a végén a jóváírandó vagy fizetendő rovatban derül ki, hogy fizetünk-e vagy nekünk fizetnek. – magyarázza Kizmus Szabolcs, a cég fejlesztési vezetője.

Azért még van két-három nekifutásom, s böngészem az előttem heverő számlát, mire ezt a szemléletbeli alaptézist magamévá teszem.

Ó azok a boldog békeidők, sóhajtok fel, s könnyes nosztalgiával emlegetem azt az időt, amikor átalánydíj volt, s szépen a légköbméter alapján minden hónapban azonosan ketyegtek az összegek. De most újkor, és más törvény, rendelet van, amely mérés szerinti elszámolásra kötelezi a szolgáltatót, s évente egyszer a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft a mért értékekkel el is számol.

No, nem akkor méri, hogy mennyi hőt használt az egy hőközponthoz tartozó társasház, vagy mennyi köbméter vizet mutat a főmérő, ezt minden hónapban leolvassák a mérőhelyeken, hanem ekkor számol el velünk.

Persze itt felvetődik, hogy meddig tart az év? A második alaptézis, ami tisztázásra szorul:

 -Mindenkinek addig, amit a szerződése tartalmaz. S az évforduló a leolvasási időszakhoz kapcsolódik. Ebből adódóan az elszámoló számla az előző 12 hónap víz és/vagy hő költségeit tartalmazza, és a legritkább esetben esik decemberre vagy januárra.

 

Ahány ház

 

Folytathatnánk annyi szokás, vagy annyiféle elszámolás. Ez azért túlzás a maga valójában. De mint minden túlzásban, ebben is van igazság.

Vegyük szépen sorra. A Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft több mint 26.000 azaz  huszonötezer fogyasztóval van kapcsolatban. Ezek egy része csak ivóvizet használ, ilyenek a családi házas övezetben vannak. Az ivóvíz elszámolása viszonylag egyszerű dolog. Vannak, akik minden hónapban beolvassák az órájuk adatait, náluk is van egyszeri éves portán belüli leolvasás, de ha korrektül történt a 12 hónapon keresztüli bevallás, akkor csak néhány nap (a bevallás és a leolvasás közötti napok) lehet az eltérés. Vannak olyanok is, akik átalánydíjat fizetnek a vízért. Első sorban azért, mert nincs vízórájuk, s az ilyen szerkezetnek a hiánya jelentősen megnehezíti a lakásokban történő víz mérését. A legtöbbjük önkormányzati bérlakás használója, az általány meghatározásánál a négyzetmétert veszik figyelembe a rendelet szerint. Csak zárójelben jegyzem meg a társasházak lakónak nagy része nem szereti az átalánydíjas lakótársakat, mert az átalánydíj nincs tekintettel arra, hogy hányan és mit csinálnak a közös vízzel a lakásukban. Többeknek van olyan rossz érzése, hogy a mértek mérhetetlenül rosszul járnak, hiszen a főmérőn mért értéket a társasháznak ki kell fizetnie, s előfordulhat, hogy ez több, mint a mellékvízmérők és az átalánydíj összege. Pech.    Erről persze nem a szolgáltató tehet, ezért ne vessük meg, ez a rendeletalkotók sara ez egyszer. A szolgáltató csak azt mondja meg, hogy mit mér a főmérő, ami profi, hitelesítve is van, s még a vízcseppet is (ez is túlzás) méri, ami a társasházba befolyik. De valahogy így is van ez rendjén. S akkor a szennyvízelvezetés és a vízterhelés díját most nem említettem, amelyeknek összhangban kell lenni a vízfogyasztással. De hát ezek újabb külön sorok a számlán.

Ha most összezavarodtak volna, ne tegyék: a hideg víz elszámolása a legegyszerűbb dolog az egész rendszerben. Ennél sokkal nagyobb kihívást jelent a hődíjat elszámoló számla értelmezése.

 

Csak ínyenceknek

 

A hő két dologra szolgálhat lakásunkban: vagy melegszünk általa – lásd radiátor – vagy melegvíz formájában jelenik meg a csapunkban. Ez utóbbit a gázbojleresek felejtsék el, rájuk csak a radiátoros rész vonatkozik. A  hőközpontokban felmelegített vizet használati melegvíznek nevezik jelölése HMV, ami viszonylag logikusnak tűnik. A bonyodalom abból adódik, hogy az óráink köbméterben mérik, mennyit használunk, a számlán pedig gigajoulban jelenik meg, ettől teljesen elbizonytalanodunk. Kivéve az alapdíj, ami marad köbméterben, de ez az elszámoló számlánkat nem érinti. Én is csak azért írtam ide, mert próbáltam megzavarni a T. Olvasót! 🙂 De térjünk vissza a gigajoulhoz jelölés GJ. Ez mutatja, hogy mennyi hőt használt fel a lakás fűtéséhez, s a melegvíz előállításához. Kisebb, ám alapos átszámítási kurzuson vettem részt, hogy megértsem, hogyan lesz a köbméterből GJ és viszont. Nem zaklatok senkit a részletekkel, csak annyit, hogy egy köbméter víz felmelegítéséhez télen több hő kell, mint nyáron. Ez alaposan és pontosan ki van számítva, elhihetik.

A melegvíz elszámolására történhet havi önbevallással vagy előlegek megfizetésével, s utólagos elszámolással. Ez utóbbi  – szinte kizárólag a csak  – az Intercisa Lakásszövetkezet tagjait érinti.

A lakások fűtésére elhasznált hő elszámolásának lehet alapja a fűtött légköbméter. Az alapdíjat természetesen mindenki ez alapján fizeti, de sok helyen a felhasznált hőt is ez alapján arányosítják. Ez esetben a hőközpontban a fűtésre fordított hő mennyiségét  a hőközponthoz tartozó lakások  fűtött légköbméterére vetítik, s így meg tudják, hogy az adott közösség egy légköbméter fűtéséhez mennyi hőt használt fel. Azután beszorozzák az összes fűtött légköbméterével, s máris kijön a fizetendő összeg. Logikus folyamodványa, hogy ahol tárva nyitva tartják télvíz idején az ablakokat, többet fizetnek egy légköbméterért, mint olyan helyen, ahol takarékosan használják a hőt. Csak itt mindenki többet fizet, nem csupán az, aki az utcát fűtötte. Itt nincs a lakásokban leolvasás, a légköbméter optimális esetben ugyanis nem változik, a hőközpontok adatai bőven elegendőek.

 

Keretesek előnyben

 

Vannak olyan közösségek, amelyek KERET- program tagjai, azaz a lakásokban szabályozható a fűtés, és költségosztó arányosítja, hogy a hőközpontokban mért hő a felhasználás arányában legyen a lakások tulajai között szétosztva. Tehát az elfogyasztott összhőt (amelyben már nincs bent a melegvíz előállítására felhasznált energia) a költségosztókból elpárolgott folyadékmennyiség összes vonalegységével osztják, így kijön  az egy egységre jutó hőmennyiség. Egy aprócska szorzás az egyes lakások vonalegység számával, s lőn csoda kijön, hogy ki mennyi GJ-t használt. Ezt már csak beszorozzák a GJ díjával, levonják a kiszámlázott előleget, s máris sitty-sutty kész az elszámolás.

Javaslat ezt a részt nyugodtan elolvashatják többször is, nem szégyen. Bevallom, megértésére komoly és nagy erőfeszítéseket tettem magam is.

Persze itt is vannak kivételek, akik KERET-pogramos házban laknak, de nem akarták a költségosztót, ők a társasház fajlagos hőfelhasználásának 150 százalékát fizetik  fűtött légköbmétereik alapján. No, persze nem a DVCSH-nak, a saját társasházuk fűtési költségéből a rájuk eső rész ketyeg 150 százalékkal. Lefordítva, amennyivel ők többet fizetnek, lakótársaik között az ő többlet 50 százaléka oszlik szét csökkenésileg. Műszaki oka is van ennek, hiszen a KERETES, azaz szabályozható fűtésű házakban a radiátorokba melegebb víz kerül, hogy ne csak lefele tudják csavarni a szabályozókat a lakók, hanem ha kedvük úgy tartja melegebbet is tudjanak biztosítani. Ebből adódóan, akinél nincs költségosztó, de ilyen házban lakik, az a többiek kárára kapna extrameleget. Ez roppant mód igazságtalan lenne és bosszantó is. S joggal gondolnának csúnyákat ezen szomszédokról azok, akik melegítőbe bújva nézik mondjuk a tévét, hogy spóroljanak.

Az ilyen csúnya gondolatok megelőzésére szolgál ez a szabályozó-barát rendelet.

 

S az is a megtakarítóknak kedvez, hogy a KERET- programban részt vevő házak 3 százalék hődíj-engedményben is részesülnek, ez is megjelenik a számlán.

Ennyit az elszámolások módjáról, s néhány laza ecsetvonás a mikéntekre is.

 

Vannak, akiknél az elszámolási időszak nyárra esik, ilyenek például a hideg vizes, de távfűtéses lakások. De a KERET-programban részt vevő lakásoknál a költségosztó felszerelésének évfordulója az elszámoláshoz irányadó. Az ivóvízes családi házakban ütemterv szerint kopognak be a DVCSH munkatársai, hogy megejtsék a leolvasást. Máskor számolnak el a melegvizes légköbméter alapú fűtés elszámolásban részt vevő lakások tulajdonosaival.

Több mint 26000 fogyasztó esetében teljesen egyértelmű, hogy rendszert kell vinni a dolgokba, más különben több ezer leolvasó emberre lenne szükségünk, s őket meg ki fizetné és miből.  Ez a későbbiekben még jelentősséggel bír, ezért (is) érdemes a végét is elolvasni.

 

 

Ami a számlák mögött van

 

 

Az elszámolási számlán a mért is kiszámlázott adatok szerepelnek, azon a díjon, amit városunk közgyűlése meghatározott. A díjat a képviselők szablyák meg, és kész. Hogy miért nem adják az energiát kampányidőszakban akkor ingyen? Nem tehetik saját cégüknek (a társaság többségi önkormányzati tulajdon) kárt nem okozhatnak. Ez törvény.

Visszatérve a számlára.  Ha árváltozás volt, akkor külön sorokban tüntetik fel az időszakon belüli eltérést is.  És még néhány nyalánkság. Itt van például az energiatámogatás. Változott az állami támogatás rendszere is. Így az elmúlt fűtési szezon elszámolásánál szerepel az igényelhetett s megkapott hődíj-támogatás is. De megjelölik azt is, ha valaki kért és kapott részletfizetést vagy támogatás is.

A végén azt szokták mondani, hogy fentiek a teljesség igénye nélkül… A számlázási kutatómunkánk befejezéseként is bátran állíthatjuk, hogy eme megállapítás is megállja a helyét.

Felvetődik azonban, hogy mi a jó a szolgáltatónak ebben a roppant bonyolult szinte személyre szabott elszámolási rendszerben? Valójában semmi, de semmi. A hőközpontokban és a főmérőknél mindenképpen mérnek, s ezt, csak ezt számlázzák ki a közösségnek. Hogy miképp osztódik el ez az összeg a társasház lakói között, ahhoz érdeke a szolgáltatónak nem fűződik. Talán ezért léteznek olyan szolgáltató társaságok, akik éppen ezért az elszámolásokkal kapcsolatban egészen más álláspontra helyezkednek.

A közelmúltban Dombóváron jártam az ottani hőszolgáltató cég vezetőjével beszélgettem. Több dolog mellett a legmeghökkentőbb az volt, amikor kijelentette, hogy ők nem foglalkoznak azzal, hogy melyik lakás mi szerint fizet. Kiszámlázzák a társasháznak vagy a megbízottjának a mért értékeket, a többi nem az ő gondjuk. S azután a lakóközösségek azt csinálnak, amit akarnak. Úgy osztják szét, ahogy akarják, azt vesznek figyelembe, amit gondolnak, s úgy hajtják be lakótársaiktól a díjat, ahogy tudják. Maguk vagy megbíznak – természetesen jó pénzért – valamilyen társaságot, amely elvégzi helyettük a szétosztást, és a behajtást is. Ők csak hőt szolgáltatnak, fűtéskorszerűsítéssel, költségosztókkal s a számlázási macerával eszük ágában sincs foglalkozni.

Több mint 26.000 fogyasztó számtalanféle víz és hődíj fogyasztásának elszámolása városunkban. Korrektül, mindenre kiterjedően. Figyelembe véve a sajátosságokat, s ösztönözve arra, hogy takarékosan bánjunk a drága energiával. Hogy kifizethető és ki is fizetett is legyen mindaz, amit el- és felhasználnak. Valójában ennyi, ami a számlák mögött van.

Hogy maradjunk a kezdeti titkos szolgálati ügymenetnél a végén jelentést is kell tenni, talán újabb klasszikust – kémsorozat hősét –  idézve így nézne ki:

„ Justas küldi Alexnek: Az elszámolási számla desifírozásával Stirlitz nem foglalkozik. A rejtjelkulcs kellő alapossággal azonban megfejthető. Csak kitartás szükséges hozzá. Más kód használata megtévesztő és pontatlan lenne.