Friss! DVG fizetési emlékeztetőjéhez…

Tovább a részletekre »

A garázsváros hősre vár

2007.08.01.

Tisztelt DVCSH 2003/04 évi fűtési idényre most kaptam elszámolást a garázsfűtésröl. Én, ami számlát küldtek, azt befizettem annak idején.


„Tisztelt DVCSH 2003/04 évi fűtési idényre most kaptam elszámolást a garázsfűtésröl. Én, ami számlát küldtek, azt befizettem annak idején. Ez akkor most mi, utólagos áremelés? Ennyi idő után? Mi alapján? Köszönettel várom válaszukat: Farkas Árpád”

 A DVCSH honlapjának interaktív rovatába érkezett ez a levél, s természetesen Farkas úrnak ott már válaszoltunk is. Olvassák le Önök is:

  „Tisztelt Farkas Árpád Úr!

A 2003/2004. évi fűtés idény hónapjaiban Ön csupán ún. hődíjelőleget fizetett. A számlázott és a tényleges hőfelhasználás különbözetét számláztuk ki  ebben a hónapban, amit Ön is megkapott. Mint Ön is valószínűleg tudja, hogy 2003 óta törvény írja elő, hogy a tényleges fogyasztás, azaz mérés alapján kell a távhődíjat fizetni.

Az Önök garázstelepén található garázsok tulajdonosainak tisztázása miatt késett a számlázás. A bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt egy-egy tulajdonos felderítése több hónapig is elhúzódott és több száz garázs van ezen a telepen.  A 2003/2004. évi fogyasztásának díját emiatt természetesen kamatmentesen fizetheti meg, és a fogyasztás értékét a 2003/2004. évi díjak alapján számoltuk. Mindezek miatt nem Társaságunk, hanem Ön járt jól, hiszen Önnek a 3 évvel ezelőtti fogyasztásáért csak most kell fizetnie, a 3 évvel ezelőtti árakon.

Üdvözlettel. Ügyvitel Szolgáltató Kft.”

 
A dolgot akár itt le is zárhatnánk, azonban a Kallós utca mögötti garázstelep tulajdonosai, bérlői, lakói nincsenek könnyű helyzetben, mint ahogy az elmúlt időszak alatt a távfűtött garázsoknak szolgáltató Dunaújvárosi Víz-, Csatorna Hőszolgáltató Kft sem volt abban.

 
Két tanú előtt

 
Több mint háromszáz garázsról van szó a telepen. S ezeknek a garázsoknak jelentős részének nem volt ismert a tulajdonosa, a bérlője, a használója vagyis az, akinek a szolgáltatásét fizetni kellene. Objektív okai vannak. Annak idején a garázs vételhez, eladáshoz elég volt a két fél mellett két tanú aláírása és már megköttetett az üzlet. Nagyon sokan nem jelentették át a szolgáltatónál és voltak, akik a földhivatalnál sem. A papírtalanság jó ideig komolyabb gondot nem jelentett. 2003 előtt szinte néveleges volt a garázsok fűtési díja. A „régi világban” a lakások légköbméterenkénti fűtési díjának csupán csak az egyharmadát fizették a jogszabályok szerint.  Néhány száz forint évente, amolyan jelképes összeg.

A 2003-as távhőtörvény a mérés szerinti elszámolást tette kötelezővé. Azaz semmi általány, a hőközpontokban levő hőmennyiségmérők alapján kell a szolgáltatást igénybe vevőknek fizetni. A garázsok hőközpontjában mért hőt az ingatlanok légköbméter alapján osztják szét. S évenként történik meg az elszámolás, ezt megelőzően havonta előleget fizetnek az ingatlanok használói. Már, akik meg voltak. S közben az árak is jelentősen emelkedtek.

A Kallós utca mögötti telepen nem volt működő garázs szövetkezet, ezért senkinek semmilyen információja nem volt, hogy éppen pontosan melyik garázs kinek a birtokában volt van esetleg lett.

A Dunaújvárosi Víz-, Csatorna Hőszolgáltató Kft. munkatársai nyomozókat meghazudtoló technikákkal dolgoztak. Volt szórólap-ragasztás a garázsokra, ebben az állt, hogy a tulajok fáradjanak be adategyeztetésre.   Kikérték a földhivataltól a tulajdonlapokat, beszéltek a szomszédokkal, esetenként vidékre is elutaztak, hogy a tisztázatlan helyzetű ingatlan gazdáit megleljék.  Mindenképpen korrekt és egyértelmű és tiszta helyzetet szerettek volna. S ez időszak a 2004-es számlázástól a közelmúltig tartott. Addig teljesen természetesen csak az előlegeket számlázták.  Most egy kis kitérő történetünk fonalán. Új helyszín a Vasmű út mögötti garázssor, ahol minden rendben van.

 

Hős kerestetik

 
Rajkovits Károly, azonban erre a megállapításra csóválja a fejét – hiába szerény ember:

–          Nálunk sem volt egyszerű a helyzet. De az nyilvánvalóvá vált, hogy a távhőtörvény miatt valamit tennünk kell. A logikája a cselekvésnek a következő volt: ha nem tesszük átláthatóvá a jogviszonyokat, akkor a szolgáltató előbb-utóbb kikapcsolja a fűtést, ha a kikapcsolják a fűtést, akkor néhányan árammal melegítenek, akkor azt is kikapcsolják majd. A rendezetlen helyzetből adódóan könnyen fűtés és áram nélkül maradhatunk.

 S mivel volt egy megoldásra váró helyzet, ehhez kellett „hőst” keresni, aki az ezekkel járó tennivalókat elvégzi. Egy kedves idősebb szomszéddal vállaltuk el, hogy felkutatjuk a tulajdonosokat, hogy eldöntsük, mit is kezdünk a garázsokkal. Az idős úr, még a garázsok építésénél is jelen volt, így nagy segítségemre volt, hogy megleljük, melyik garázs kié volt, de a földhivatalba is számtalanszor el kellett menni, és lakásokba is kopogtattunk nem egyszer. Kéttucatnyi garázsról van szó, de így is néhány hónap eltelt, mire tisztáztuk a helyzetet. Ezt követően egy gyűlést szervezetünk, amelynek az volt a célja, hogy döntést hozzunk, mit kezdünk a tulajdonunkkal. Egyértelműen amellett foglaltunk állást, hogy a fűtésnek maradni kell, hiszen ez az ingatlanunk értékét emeli. A hogyan továbban is megállapodtunk, úgy döntöttünk, hogy költségosztókat szereltetünk fel, és szabályozhatóvá tesszük a fűtést. Hivatalos formában is megszerveztük magunkat, megalakítottuk a fűtési közösséget, garázsbizalmit választottunk, majd leültük a szolgáltatóval tárgyalni, s elkezdtük a fűtés korszerűsítését. Ma már a garázsaink legtöbbje KERETES, azaz szabályozható fűtéssel rendelkezik, s mi pedig a fogyasztásunk arányában fizetjük a díjat.  Aki nem kívánt a távhőszolgáltatást, annál ellenőrizzük rendszeresen, hogy az átmenő csöveken rajta van-e a hőszigetelés.

Pikóné Perjési Irén a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna Hőszolgáltató Kft ügyvezetője is a legnagyobb gondot abban látja, hogy nincs kivel tárgyalniuk a Kallós utcai garázsok tulajdonosai a közül, olyannal, akinek jogosultsága van arról, hogy a többséget képviseli:

–          Rugalmasan kezelnénk a szolgáltatást, akár a későbbi fűtésszezon kezdésre, akár a korábbi leállásra, de a KERET-programra is készen állunk, de jó lenne, ha valaki lenne, akivel mindezekről jogosultság alapján is tárgyalhatnánk. A legnagyobb baj, hogy semmiféle képviseletük nincs a Kallós utca mögötti garázsok tulajdonosainak.

Pedig érdekükben állna. Most ugyan még nyertek azon, hogy tisztázatlanok voltak a tulajdoni viszonyaik, csak most kell fizetniük a 2004-2006 között felhasznált fűtést, kamat nélkül a korábbi árakon, de ez az előny mulandó és roppant relatív. Hiszen nem tudnak gazdálkodni a fűtési költségeikkel, nem képesek a szándékaikat és az érdekeiket érvényesíteni.

 

Rajkovits Károly a terveikről is beszélt: – Elkezdtük a garázsok hőszigetelését, szeretnénk, ha ezeknél az ingatlanainknál is gazdaságos lehetne a fűtés, hiszen a szabályozhatóságnak csak így van értelme és haszna. 

 

**

Akár itt pontot is tehetnénk. Van egy kvázos helyzet, s meg van rá a megoldás. Lám, lám mi is lehetne más a befejezés. De mégis kikívánkozik egy tanulság, bár a tanulságok levonása mindig némileg visszatetsző, de azt azért tudomásul kell vennünk, hogy a garázsváros példája az állatorvosi ló esete. Változott a gazdasági és jogi helyzet, s amelyről ez érintettek közül sokan nem vettek róla tudomást. Most felelőst keresnek, és egy hős hiányzik, valaki, aki megoldja helyettük a problémákat. De úgy gondolom, hogy ezzel nem csupán a garázsvárosiak vannak így.