Közműszolgáltatótól lopni nem bűn- gondolják jó néhányan. S úgy tekintenek a villany-, gáz vagy vízórát megbuherálókra, mint a sherwoodi erdő hősére, Robin Hoodra

A lopás iránti érzékenység azonban rögtön felerősödik, ha a saját pénztárcánk kerül veszélybe. Egyből követ kapunk, s már dobáljuk is meg a galádják, de minimum a vérét vennénk a szemétládájának, aki illetéktelenül turkál a mi pénztárcánkban. Az utcai zsebeseknél, avagy a besurranó tolvajoknál a meglopás akciója teljesen nyilvánvaló, de az nincs annyira szemünk előtt, amikor saját lakótársaink károsítanak meg bennünket, pedig erre is van példa.

 

Tudattalanul

 

A lopásnak két kategóriája van, enyhébb változata, ha úgy történik, hogy a károkozónak nincs róla tudomása. Ettől persze a kár, az kár marad. Nem is kell messzire mennünk a példák előásásánál, itt vannak a nem hiteles vízórák.

A közösség által elhasznált vizet a bekötési főmérő méri. Ez a társasház vízszámlájának az alapja. A főmérő hiteles és négyévente lecseréli  a szolgáltató. Érdeke ugyanis, hogy a lehető legpontosabb, legkorszerűbb szerkezet legyenek beépítve. Lehetőleg olyan, ami minden egyes elfogyasztott csepp vizet megmér.   A lakásokban lévő vízórákat, mellékvízmérőknek nevezik, ezek a lakásokban elhasznált víz mennyiségét mérik. Optimális az lenne, ha a közösség összes lakásában mért érték összege megegyezne a főmérő adataival.

Ez azonban az esetek egy jelentős részében nem így történik. Hová tűnik akkor a víz?

–          Városunkban a mellékvízmérők 40 százaléka nem hiteles – magyarázza Nyalka László, a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna –  Hőszolgáltató Kft. műszaki igazgatója.

Hogy miért gond a hitelesítés hiánya? Elégé ésszerű a magyarázat. A nem hiteles vízmérők által mért értékek nem lehetnek hitelesek. Ez egyrészt adódik abból, hogy öregek. Minimum hét-nyolc évesek, de vannak köztük olyanok, is amelyeknek a „születési dátuma” azonban 1992-re datálódik.

–          Az idős órák elhasználódásuk, szennyeződésük következtében lelassulnak, meg is állhatnak. A korukból következő lelassulás mellett komoly gondot okozhat az is, ha a valós teljesítményigénynél jóval nagyobbra méretezett mellékvízmérőt használnak. Ezeknek a berendezéseknek nagyobb a tehetetlensége azaz indulási érzékenysége, így mérés nélkül is keresztül folyhat rajta valamennyi víz.  Némely órák pedig bemangánosodnak, leolvashatatlanná válnak – tudom meg a műszaki okokat.

 

A lelassulás, a tehetetlenség, a meghibásodás következtében természetesen kevesebbet vagy egyáltalán nem mérnek a mellékvízmérők, s az így el nem számolt használatból adódó különbözet hiányozni fog a társasház elszámolásánál.

 

 Nem hatóság, de…

 
Azért érzékeny ez a hiánykérdés, mert a társasházakkal történő elszámolás alapja a főmérő által mért érték. Lefordítva: a törvény szerint a társasház tagjainak a főmérőn mért értéket kell kifizetnie a szolgáltatónak. Azaz, ha nem pontos a mellékvízmérő egy-egy fogyasztónál, s az kevesebbet mér a valóságosnál, a hiányt a többi lakónak kell kifizetni, ha tetszik nekik, ha nem. Tehát tényszerűen úgy néz ki a helyzet, hogy ki kell fizetniük azt a hiányt, amit a nem hiteles vízmérővel rendelkező lakótársaik maguknak megspóroltak. Ez azért több, mint kellemetlen. Társasházanként a legrosszabb esetben ez lakásonként több ezer forintos többletbefizetést is jelenthet, miután megtörténik az éves leolvasás.

 

Mindenkinek alapvető érdeke lenne, hogy a házakban csak és kizárólag hiteles vízórák legyenek felszerelve minden vízvételi helyen.

Ezt követően „csupán” már csak az lehet a feladat, hogy valóban mindenki – kivétel nélkül – azt az értéket jelentse be, amit az órája mér. Ez ügyben is akadnak gondok, ahogy a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. munkatársaitól megtudom. Arról panaszkodnak, hogy még mindig nem tudnak bejutni az éves leolvasás alkalmával minden lakásba. A társaságnak nincs hatósági jogköre, így ha nem engedik be a leolvasóikat, akkor kénytelenek a fogyasztó által megjelölt értéket kiszámlázni. Ha ez az érték valóságosnál kevesebb, akkor a különbözet megint a társasházat terheli.

–          Vannak olyan társasházak, ahol a közös képviselő rendszeresen maga gyűjti össze az óraállásokat, s így  állandóan ellenőrzi is, hogy valóban pontosak-e a megadott értékek – tudom meg a társaság műszaki igazgatójától.

A társasház – és csak az – hozhat ugyanis közgyűlésén olyan szabályokat, amelyek akár a hiteles óracserét vagy a kötelező és ellenőrzött leolvasást szabályozza tagjai számára. Hallottam olyan házról, ahol  a közösség inkább magára vállalta a vízórák beszerzését néhány lakótársuknál, csak hogy átláthatóbb és tisztább legyen a rendszer. És még nem is ejtettünk szót a buherálókról. A közelmúltban bukott le valaki azzal, hogy a vízóráját a vezetéken kívül tárolta, betámasztva a sarokba. S amikor jöttek hozzá az éves leolvasásra akkor derült ki, hogy leszerelte vagy leszereltette a vezetékről a mérőeszközt. De ez már egy másik kérdés.

 

Az elégedettség is fontos

 

Egy biztos, az elszámolás pontossága és hitelessége a fentiekből egyértelműen nyilvánvaló, hogy a társasház alapvető érdeke. Az igazságosabb elszámolás elengedhetetlen feltétele, hogy a mérőeszközök megbízhatóak és hitelesek legyenek.  A nem hiteles közel negyven százalék vízóra komoly anyagi kárt okozhatnak a társasház pontos szerkezettel rendelkező lakóinak. Elengedhetetlen tehát, hogy az elavult eszközök cseréjére minél előbb valamilyen megoldás szülessen, születhessen.

–     Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. nyitott és készségesen segít ennek komoly problémának a megoldásában –állítja Pikóné Perjési Irén a társaság ügyvezetője. –

Annak ellenére, hogy a károkozás nem a társaságnál jelenik meg, mégis fontosnak tartjuk, hogy fogyasztóink elégedettek legyenek. Egyéni megkeresésekre is vállaljuk, hogy szakszerűen és pontosan jó minőségű és hiteles órákat szerelünk fel, de nyitottak vagyunk a társasházakkal együttgondolkodva arra, hogy kivétel nélkül minden lakásban hiteles mellékvízmérők legyenek. Már jelentkeztek közösségek, akik a segítségünket  kérték, s biztos vagyok abban, hogy hamarosan mindenki számára kedvező megoldást fogunk találni.

A hiteles, szabványos vízóra beszerelését elméletileg bármilyen szakember beszerelheti a társasház képviselőjének tudtával, ám ahhoz, hogy valóban elfogadott legyen a mért értéke, a Társaság szakemberei ellenőrzik a beszerelés szakszerűségét, plombával látják el az órákat, hiszen  csak ebben az esetben fogadható el a számlakészítés alapjául. Ennek az úgynevezett plombálásnak a költségeit, ha nem a társaság adja a vízórát és végzi a szerelést, akkor a beszereltetőnek meg kell – természetszerűen – fizetnie. Javasolják, tehát hogy költségtakarékosság miatt célszerűbb egyből a társaságot megkeresni a cserével.

 

***

 

Mindezek ellenére, ami elromolhat, az is el is romlik – Murphy után szabadon. Ha a közösségben elég megalapozottan felmerül, hogy a hiba nem az ő mérőjükben, hanem a társaság főmérőjében van , akkor kérheti, hogy vizsgáltassa be a szolgáltató az Országos Mérésügyi Hivatal- amelynek jogutódja a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal – által kijelölt vízmérő-hitelesítő laboratóriumban. Ennek külön díja van. Ha bebizonyosodik, hogy a vízmérő hibás, akkor a bevizsgáltatás költségeit a szolgáltató fizeti, ha nem akkor ennek díja is őket terheli. Voltak, olyan közösségek, amelyek kértek már ilyen bevizsgálást.  Az elmúlt fűtési időszakban csupán egyetlen esetben erősítette meg a szakértői vizsgálat a bekötési főmérő meghibásodását. A vizsgálat megállapította, hogy valóban meghibásodott a szerkezet, s ezáltal kevesebbet ( !)  mért, mint a valóságos.

Ennyit Robin Hoodról.