Lakó helyett a társasház fizet?

2010.02.17.

Kiss Rezső úr aláírja a megjelölt helyen a papírokat. – Szeretem az átlátható , egyértelmű viszonyokat. Ilyen például az, hogy szerződést kössünk a szolgáltatóval.

Ami elmaradt, azt kell pótolni

Mielőtt értetlenkedve csóválnák a fejüket, hogy-hogy és milyen szerződés és miért most?

Pikóné Perjési Irén, a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója így magyarázza az előzményeket:

–          Társaságunk az 1998-as törvényt követően kiküldte többször a társasházaknak és a lakásszövetkezeteknek az általuk üzemeltetett épületek távhő-ellátására vonatkozó közüzemi szerződéseket. Sajnos sem a lakásszövetkezetek, sem a társasházak többségétől nem érkezett aláírt szerződés. Egészen a közelmúltig nem is okozott a papírok hiánya különösebb galibát, hiszen a közösségek a szolgáltatásokat  igénybe vették, tehát a díját megfizették.  Most azonban született egy bírósági döntés, amely rávilágított arra, hogy sürgősen pótolni kell a hiányosságokat, még pedig a társasházak védelme érdekében.

Az említett ügy pont Kiss Rezső úr egyik társas házában történt. Vitája volt a társaságnak egy jogszerűtlenül levált lakóval. S a pert a Fejér Megyei Bíróság által hozott másodfokú ítélet zárta le. E szerint a lakás tulajdonosa távhőt illetően nem tekinthető díjfizetőnek, mert a szolgáltató és az épület tulajdonosa között nincs olyan közüzemi szerződés illetve megállapodás, amely azt rögzítené, hogy a lakók egymás között hogy osszák el a díjat, a díjfizető a társasház.

Ez volt a precedens ügy, ami elindította a szerződés-kötési lavinát. Mert miről is szólt az ítélet tulajdonképpen.  Zanzásítva és összegezve, ha nincs szerződés, akkor a lakók helyett a társasház fizet.

A jogalap a távhő-törvény

Az ítélet alapján ugyanis, ha nincs semmilyen megállapodás a társasház és a DVCSH között, akkor nem lehetne a lakóknak kiszámlázni a díjat, hanem csak a társasháznak.  Ugyanis a társaság van jogviszonyban a társasházzal, azaz nincs megbízása a díj szétosztására.  Ha meg nincs megbízás, az egész számla egyben megy a társasháznak. A társasház pedig eldönti, hogy ki mennyit fizet, mi alapján, ki szedi be a pénzt, hogyan intézik el, hogy aki nem akar, az is fizessen. Ki jár a bíróságra és a többi. Ha pedig nem tudja behajtani a kint lévőséget a ház, akkor a többi lakó fizeti ki a nem  fizető helyett.

Például Kiss úr által vezetett egyik társas házában több, mint 8.000.000 forint azaz nyolc millió forint az elmaradás a fűtés díjakban. No, már most, ha nincs szerződés, amely rögzíti, hogy a társasház úgy dönt, hogy a lakók a költségeket náluk mondjuk  légköbméter vagy költségosztó alapján fizessék, akkor a háznak kell kifizetni ezt az összeget. Valljuk be, nyolc millió forint könnyen csődbe juttathatja a társasházat. Nem beszélve arról, ahogy Kiss Rezső úr mondja, hogy nem is tudná elvállalni a pénzbeszedő szerepét.

A távhőtörvény tehet persze minderről. A 2005.évi XVIII. törvény szerint a távhőszolgáltatás felhasználója a társasház, lakásszövetkezet. Az elszámolás alapja a hőközpontokban mért érték. A díj kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása  szerint együttesen, vagy külön-külön épületrészenként is történhet. Azoknál az épületeknél, ahol közüzemi szerződés nélkül jön létre a jogviszony, csak a felhasználóknak, tehát a társasháznak, a lakásszövetkezetnek számlázhat a szolgáltató. Ez tehát a jogi alap, s ezért  tartanak most szavazást a lakó közösségek legtöbbjében.

Minden rögzítve

A kísérő levél szerint ugyanis, a társasháznak vagy lakásszövetkezetnek kell határozatot hozni, hogy miként akarják a díjat megfizetni a tulajdonosok. A határozatot írásban és szóban is meg lehet hozni. Ezen felhatalmazás alapján írhatja alá a szerződéseket a közös képviselő. Maga a távhőszerződés is két részből áll. Az egyik egy megállapodás a mért hőenergia KERET program szerinti elszámolására, ha a ház KERET-programos. Ez tartalmazza a  mért hőenergia szétosztásának mikéntjét, a beépített szerelvények tulajdonjogát, és vegyes rendelkezésként, hogy ez a megállapodás az egységes szerkezetű közüzemi szerződés része.

Az utóbbi az egységes szerkezetű hőenergia szolgáltatási általános közüzemi szerződés  (a mért hőenergia utólagos elszámolására fűtés + hmv) nevet viseli . Ez elsőként a szerződésben használt fogalmakat tisztázza. Pontosítja többek között, mit jelent a felhasználási hely, a felhasználó vagy a felhasználó képviselője kifejezés. Meghatározza, hogy mettől meddig van hivatalosan fűtés idény, hogyan és miként kérheti ennek előbbi beindítását a felhasználó képviselője. Szó esik a karbantartási kötelezettségekről. Rögzítve van a szerződésben az is, hogy  a  Felhasználó(k) a szolgáltatás igénybevételéért fűtési és használati melegvíz alapdíjat és hődíjat fizetnek: „A fűtési alapdíj éves díj, melyet a Felhasználó(k) az épületben lévő lakások és helyiségek fűtött légtere után (Ft/lm3,év) vagy teljesítmény lekötési díjat (Ft/MW/év) fizetnek. A használati melegvíz alapdíj a Felhasználó(k) által elfogyasztott használati melegvíz mennyiség (Ft/vm3) után fizetendő díj. A hődíj a szolgáltatói hőközpontban mért hőmennyiség (Ft/GJ) után fizetett díj.”

És most már mindenki számára könnyen végigbogarászható is lesz, hogy miként is számolják ki a használati melegvíz díját. Nem próbálkozom leírni, inkább ideidézem:

      4.7.1.Használati melegvíz készítésére fordított hőmennyiség: 

Az 1 m3 használati melegvíz készítésére fordított hőmennyiség számítással kerül meghatározásra, melynek alapja az előző időszak fűtési idényen kívüli hőfogyasztása. Téli időszakban az alacsonyabb hálózati hidegvíz hőmérséklettel korrigálva számítással kerül meghatározásra az éves használati melegvíz készítésére fordított hőmennyiség. A nyári 1 m3 használati melegvíz készítésére fordított hőmennyiség a nyári mért hőfogyasztásból és az ugyanazon időszak alatt a hőközponti melegvizes mérőn elfogyasztott használati melegvíz hányadosából képződik.

 Az éves 1 m3 használati melegvíz készítésére fordított hőmennyiség az elszámolási időszakban számítással meghatározott használati melegvíz hőfogyasztás és a Felhasználó(k) által elfogyasztott használati melegvíz hányadosából képződik. Ezen adatot minden évben elszámoláskor aktualizálni kell.”

Persze ez csak egy szerződés, nem tartalmaz költségcsökkentő eljárásokat módszereket, így az sem a dolga, hogy rögzítse,például be kellene szigetelni a secunder-vezetékeket, mert nagy lesz a hőveszteség.

Határidő van

Ugyancsak újabb kupacot tesz ki az ivóvíz –szolgáltatásról és a szennyvízgyűjtés és kezelésről szóló szolgáltatási szerződés. A kísérő levél értelmében, ha a közösség képviselője nem írja alá és juttatja vissza a jelzett határidőig, abban az esetben a bekötési főmérőn mért összeget a társasháznak fogják kiszámlázni.

–          Miért jó, hogy van szerződés ? – kérdezem Hódos Bernátnétól, aki szintén szerződést kötni jött.

–          Mi mindig is nagyon fontosnak tartottuk a házban, hogy egyértelműek és átláthatóak legyenek a viszonyok. Ezt szerződés hiányában nem lehetne  megvalósítani. Mi már korábban is azok közé tartoztunk, akik aláírtuk a közüzemi szerződést, most is megkaptam a közösség felhatalmazását rá. Azt hiszem, hogy ez az érdekünk többszörösen is. Senki nem szeretne más helyett fizetni. Nagyon könnyen megértették a lakók, hogy miért különösen fontos ez.

–          Kinek az érdekét szolgálják a szerződések?

–          Mindenképpen a közösségekét – magyarázza Pikóné Perjési Irén. – A bíróság arra kötelezett bennünket, hogyha nincs szerződés, akkor a lakók helyett a társasházaknak számlázzunk. Nyilvánvaló, hogy ez nekünk könnyebbséget okozna, hiszen jelentős a kint lévőségünk, s nagyon körülményes a lakók elmaradását egyenként behajtani. De még sem az a célunk, hogy elviselhetetlen terheket rakjunk a lakóközösségekre, akik nincsenek felkészülve sem tőkében, sem apparátusban ilyen munkára. A törvényt tartjuk be, s tiszta helyzetet teremtünk. Úgy vélem, hogy ez mindenki érdeke.