Mi éri meg jobban: szabályozni a fűtést vagy szinten tartani?

2010.12.19.

Nagyon sok fogyasztóban felmerül ilyenkor a kérdés, hogyan járnak jobban, ha használják a termosztatikus szelepeket a szabályozható távfűtésnél, vagy akkor, ha egyenletesen középső álláson tartják.

A használat alatt a szakemberek az úgynevezett szakaszos fűtést értik, azaz, hogyha nem tartózkodunk a lakásban, vagy a helyiségben, akkor lejjebb vesszük a hőmérsékletet is. Ennek ellenzői azzal érvelnek, hogy akkor az újbóli felfűtés sokkal több energiába kerül, mintha szinten tartanánk.

A fogyasztók másik csoportja állandó középhőmérsékletet biztosít a lakásban,  a helyiségben, ha bent tartózkodik, ha nem. 

A kérdés úgy tűnik, csak hazánkban aktuális kérdés, mert a nyugat-európai országokban erről már néhány évtizede nem vitatkoznak. Egyértelműen bebizonyították, hogy mindig van megtakarítás szakaszos fűtésnél.

Persze a szkeptikusok azt mondhatják erre, hogy ahol jól szigetelt a lakás ott lehet ez csak igaz.

  A valóság még sem ez. Ezek az eredmények függetlenek attól, hogy milyen hőtároló képességű épületről van szó, hogy milyen az épület hőszigeteltsége.

Lehet ellenérv az is, hogy jó-jó, ha nincs nagy hideg vagy rövid ideig nem vagyunk a lakásban, akkor igen, jobban megéri szabályozni, de tartós távollétnél és nagy hidegnél semmi esetre sem.

A vizsgálatok ennek is ellentmondtak. Nem befolyásolja azt, hogy jobban járunk a szabályozással, mint a folyamatos fűtéssel az, hogy milyen mértékű a hőmérséklet-csökkentés és hogy mekkora időtartamú a csökkentés. A persze, hogy mennyire, az sok mindentől függ.

Németországban az épületgépészet bibliájaként számon tartott Recknagel-Sprenger-Schramek: Taschenbuch für Heizung und Klimatechnik (Fűtés- és klímatechnikai zsebkönyv) 94/95 évi kiadásának 995-997 oldalán olvasható:
„Az elérhető megtakarítás több tényezőtől függ, különösen:
• az éjszakai üzemszünet idejétől, illetve irodaépületeknél a hétvégi szünet hosszától,
• az épületszerkezetektől, mert a nehéz épületek falaiban sok energia van eltárolva, ezért a fűtés megszakítása csak lassú hőmérséklet-csökkenést eredményez,

 •a határolófelületek hőszigetelésétől,
• a fűtőenergiától és a szabályozási rendszertől,”

 

A szabályozás mellett érvelő szakemberek álláspontjukat  az épület falainak hőtároló-képességével indokolják. Azaz, ha folyamatosan fűtünk, akkor a falakat is egyenletes hőmérsékleten tartjuk, ha szakaszos a fűtésünk, akkor a falak jó ideig visszafele adják a beléjük tárolt hőt.

Megállapításuk szerint a panel lakóépületek állandóbb hőmérsékletet tartanak fenn, mivel az épület hőraktárként működik. Nappal az épület az energiát a falaiban tárolja, majd ezt a tárolt hőt kisugározza, amikor a nap lemegy, és a levegő lehűl. A nagy betontömeg hőtehetetlensége 8-10 óra körül van. Pontosan ezt érezzük a bőrünkön nyáron, amikor éjjel is nagyon lassan és nehezen hűl vissza. Téli és átmeneti időszakokban viszont ez a nagyobb hőkapacitás jól jöhet. Egy fűtéskimaradás a panelházban órákon keresztül gyakorlatilag nem is érzékelhető.

Természetesen, ha a külső falak hőszigeteltek még nagyobb lesz az épület hőfizikai tehetetlensége, azaz, jobban tárolja a hőt.

És végül néhány adat, ami a pénztárcánkra megy:

A megkívánt és fenntartott helyiséghőmérséklet is jelentősen befolyásolja a fűtési energia felhasználást. A lakás belső hőmérsékletében 1 °C hőmérsékletkülönbség kb. 6 %-kal változtatja meg az éves energia felhasználást. Tehát aki +20 °C belső hőmérséklet helyett folyamatosan +24 °C-ot kíván a lakásban, annak ebből eredően közel 25%-kal nagyobb energiaszámlát kell kifizetnie. Hasonló mértékben jelentkezik az energia megtakarítása a belső hőmérséklet csökkenésénél. Természetesen a helyiséghőmérsékletet egy határon túl csökkenteni már csak a komfortérzet rovására lehet. Annak, hogy a lakásban kellemesen érezzük magunkat, de energiapazarló túlfűtés se alakuljon ki, nélkülözhetetlen a már említett szabályozás: termosztatikus radiátorszelepek használata a helyiségekben.

Sokan a végletekben gondolkodnak, s ezáltal vagy a komfortérzetük sérül vagy a pénztárcájuk csappan meg. Pedig létezik középút. A szabályozó arra való, hogy szabályozzunk. Ha nem tartózkodunk a helyiségben vagy elmegyünk otthonról, lejjebb vehetjük a hőmérsékletet, ha hazaérünk, akkor pedig gyorsan felfűtjük, s melegebben, kényelmesebben lehetünk.

Nem kell nagykabátban gunnyasztani a tévé előtt, ha megtanuljuk használni a rendelkezésünkre álló eszközöket: a fűtési hőmérséklet szabályozóval mondjuk, szabályozunk. Egyik ismerősömnek van egy frappáns hasonlata erre: A termosztatikus szelepet úgy kell használni, mint a villanyt. Ha nem vagyunk otthon, nem égetjük a lámpákat sem.